 |
| ©Matyas Sarvady photography |
Igen, tudom, nem kissé hatásvadász a fotó, de erről majd egy picit később. Először is arról, hogy következő kiszemelt áldozatom, vagyis helyszínem Normafa. Nagyon szeretem ezt a helyet és szerencsére nincs is messze tőlünk, így ha éppen kedvem szottyan odalátogatni, akkor nagyjából 1-1,5 óra alatt odaérek. Persze így hirtelen soknak hangzik, de ha az ember lánya BKK-hoz és könyvekhez van szokva, akkor hipp-hopp eltelik az az idő. :)
Szóval most éppen fent, Normafán olvastam. ;-)
Szóval most éppen fent, Normafán olvastam. ;-)
Na de hogy miért is imádom Normafát? Vagy mit érdemes tudni róla?
Hát - tudom nem kezdünk vele mondatot - például azt, hogy a Budai-hegység keleti pereméhez, valamit Budapest XII. kerületéhez tartozik. Vagy azt, hogy régen nem így hívták, hanem Viharbükk volt a neve. Vagy azt, hogy anno a Viharbükk vagy későbbi nevén Normafa egy valódi fa volt, amelyet többször is ért élete során villámcsapás. Sajnos a fa az 1920-as évek második felében, pontosabban 1927-ben kidőlt. Azóta ültettek egy másik, új, fiatalabb - már ő is túl van az ötvenen - bükkfát, mintegy tiszteletet adva és emléket állítva a réginek, valamint egy emléktábla is hirdeti, hogy hol állt régen az a bizonyos névadó fa. Érdekesség, hogy a kidőlt bükköt a Margitszigeten helyezték el, és a mai napig ott meg is található.
A hely maga nagyon hangulatos. Írók, költők, festők, fényképészek örökítették már meg szépségét és tették ezzel örökké létezését. Ha ott van fent az ember, sétál, gyönyörködik a tájban, olvas, piknikezik, kirándul a családdal vagy bármi, akkor egészen képes elfelejteni, hogy ez bizony a főváros egy része. Akinek nincs kedve odáig gyalogolni, biciklizni vagy nincs autója, annak van lehetősége BKK-val felgurulni, ugyanis rendszeres buszjárat indul a Széll Kálmán térről (anno Moszkva tér), sőt éjszaka is van járat, ami azt hiszem óránként közlekedik.
A kalandosabb kedvűek megkereshetik a Libegőt is, tudniillik az is arra felé közlekedik, igaz a végállomása Normafa megállóhelytől úgy 2-3 km-re található, majdnem az Erzsébet-kilátónál. Nos kérem, az is egy fantasztikus hely, ott is többször voltam, voltunk már.
Igazából sokat tudnék még áradozni Normafa szépségeiről, hiszen erdős környék tisztásokkal szabdalva. Akad ott játszótér, gyermekvasút, tűzrakóhely, étterem és sok-sok turistaútvonal is indul onnan, szóval remek kirándulásokat lehet szervezni. Sokszor teljesítménytúrák induló és érkezőhelye is.
Egyszer legalább mindenkinek érdemes lenne felmenni és sétálni ott egy nagyot.
Most pedig jöjjön ez a hatásvadász fotó, vagyis annak a története. :)
Szóval az úgy volt, hogy Párommal kevesebb mint egy év múlva egybe fogunk kelni és választott fotósunkkal, Sarvady Mátyással éppen a jegyes fotózás apropóját beszéltük, amikor is felvetette az ötletet, hogy mehetnénk Normafára. És ezt mi azonnal megvettük. Na jó, főleg én, de Párom meg mondta, hogy persze, tökéletes, hiszen igazán illusztris környezet, főleg egy őszi jegyes fotózáshoz. Azt hiszem, hogy túl sokat nem is kell magyarázni a kép történetét. Azonban van érdekessége, amelyekbe én most beavatlak Benneteket.
Szóval először is könyvmolylány lévén számomra elengedhetetlen volt, hogy valamiképp kapjon a szenvedélyem némi szerepet, és ezáltal kezdett formát ölteni a gondolataimban a fenti fotó. Páromnak is tetszett az ötlet, így beavattuk fotósunkat is, aki pedig abszolút támogató és igyekszik minden ötletünket megvalósítani. A fotó további érdekessége, hogy a könyv, amit a kezemben tartok egy igen becses darab számomra, ugyanis Párom azzal, vagyis annak segítségével kérte meg a kezem. Álom-lánykérés volt. :)
Na de hogy ne csak a saját szenvedélyemről legyen szó, s ne csak ez kapjon szerepet, ezért bizony pár képet Párom kedvelt időtöltésének is szenteltünk. A barátokkal szívesen d'n'd-znek, ezért vittük magunkkal az Ő kockáit is. Egyébként most is éppen kalandozik valamerre a karakterével. :)
Hát - tudom nem kezdünk vele mondatot - például azt, hogy a Budai-hegység keleti pereméhez, valamit Budapest XII. kerületéhez tartozik. Vagy azt, hogy régen nem így hívták, hanem Viharbükk volt a neve. Vagy azt, hogy anno a Viharbükk vagy későbbi nevén Normafa egy valódi fa volt, amelyet többször is ért élete során villámcsapás. Sajnos a fa az 1920-as évek második felében, pontosabban 1927-ben kidőlt. Azóta ültettek egy másik, új, fiatalabb - már ő is túl van az ötvenen - bükkfát, mintegy tiszteletet adva és emléket állítva a réginek, valamint egy emléktábla is hirdeti, hogy hol állt régen az a bizonyos névadó fa. Érdekesség, hogy a kidőlt bükköt a Margitszigeten helyezték el, és a mai napig ott meg is található.
 |
| ©Szedő Iván |
A hely maga nagyon hangulatos. Írók, költők, festők, fényképészek örökítették már meg szépségét és tették ezzel örökké létezését. Ha ott van fent az ember, sétál, gyönyörködik a tájban, olvas, piknikezik, kirándul a családdal vagy bármi, akkor egészen képes elfelejteni, hogy ez bizony a főváros egy része. Akinek nincs kedve odáig gyalogolni, biciklizni vagy nincs autója, annak van lehetősége BKK-val felgurulni, ugyanis rendszeres buszjárat indul a Széll Kálmán térről (anno Moszkva tér), sőt éjszaka is van járat, ami azt hiszem óránként közlekedik.
A kalandosabb kedvűek megkereshetik a Libegőt is, tudniillik az is arra felé közlekedik, igaz a végállomása Normafa megállóhelytől úgy 2-3 km-re található, majdnem az Erzsébet-kilátónál. Nos kérem, az is egy fantasztikus hely, ott is többször voltam, voltunk már.
Igazából sokat tudnék még áradozni Normafa szépségeiről, hiszen erdős környék tisztásokkal szabdalva. Akad ott játszótér, gyermekvasút, tűzrakóhely, étterem és sok-sok turistaútvonal is indul onnan, szóval remek kirándulásokat lehet szervezni. Sokszor teljesítménytúrák induló és érkezőhelye is.
Egyszer legalább mindenkinek érdemes lenne felmenni és sétálni ott egy nagyot.
Most pedig jöjjön ez a hatásvadász fotó, vagyis annak a története. :)
 |
| ©Matyas Sarvady photography |
Szóval először is könyvmolylány lévén számomra elengedhetetlen volt, hogy valamiképp kapjon a szenvedélyem némi szerepet, és ezáltal kezdett formát ölteni a gondolataimban a fenti fotó. Páromnak is tetszett az ötlet, így beavattuk fotósunkat is, aki pedig abszolút támogató és igyekszik minden ötletünket megvalósítani. A fotó további érdekessége, hogy a könyv, amit a kezemben tartok egy igen becses darab számomra, ugyanis Párom azzal, vagyis annak segítségével kérte meg a kezem. Álom-lánykérés volt. :)
Na de hogy ne csak a saját szenvedélyemről legyen szó, s ne csak ez kapjon szerepet, ezért bizony pár képet Párom kedvelt időtöltésének is szenteltünk. A barátokkal szívesen d'n'd-znek, ezért vittük magunkkal az Ő kockáit is. Egyébként most is éppen kalandozik valamerre a karakterével. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése