Összefoglaló az elmúlt napokból... 3. és egyben befejező rész: Aktuális olvasmányaim

©Yaoyao 2017

Az elmúlt napok összefoglalójának eljött a harmadik és egyben befejező része, ami nem másról fog szólni, mint arról, hogy miket olvastam az utóbbi időben.

Az említett könyvekről természetesen linkelem az értékelőmet, véleményemet is.

Most pedig jöjjenek az olvasások! :)

& Na de miket olvastam? &

Szerencsére ezt sem hanyagoltam el. Sőt, múlt héten pénteken kifejezetten belehúztam az olvasásba, ami nem is baj, mert előtte volt egy szenvedősebb időszakom.

Két hete kezdtem bele Krúdy elbeszélésébe Ady Endre éjszakáiról. 170 oldalról beszélgetünk éppen. Szó szerint rövid könyv, én mégis alig haladtam vele. Krúdy csodásan fogalmaz. Nagyon szeretem a 20. század eleji magyar nyelvhasználatot. Olyan szép, helyenként cirkalmas, mégis érthető.

Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei sorozata is Krúdy idejében játszódik, így a nyelvezetre számítottam is. Sőt, a sorozatnak köszönhetően voltak ismerős szavak, amelyek mára már kikoptak a nyelvből, és felbukkantak kedves ismerős nevek is.
Adyról ugyan vajmi keveset tudtam meg, azt viszont igen, hogy nagy rajongója volt a homoki boroknak és szentül hitte, hogy ezek a gyenge nedűk nem okoznak függőséget. Hát persze! :( Azonban hozott maradandó emlékeket is ez a kötet, mint például Ady és a szfinx esetét, vagy azt, amikor összekeverték Nagy Endrével, aki abban az időben ugyancsak Nagyváradon élt és alkotott. A költő utolsó karácsonyáról írt megemlékezés pedig fájdalommal teli és igazán érzelmes volt.
Apropó, azt tudtátok, hogy tegnap volt Krúdy Gyula születésének 140. évfordulója? A Watchaholicsnál köszöntöttük is, mert bár én nem tudtam a stílusával hatalmas barátságot kötni, attól még páratlan alkotói képességekkel rendelkezett. :)

Míg Krúdy művén verekedtem magam keresztül, találtam egy német nyelvű mesekönyvet Agnes Albrecht munkái közül Emmelie und die Sternenspinner címmel. Egészen rövid, nagyjából tíz oldalas történetről van szó, ami egy hátrányos helyzetben lévő kislányról, Emmelieről szól és a Csillagszövőtündérekről, vagyis egy tündérről. Ezek a tündérkék szeretetszállal kötik össze a csillagokat, hogy azok el ne felejtsék egymást, mert bizony minden csillag egy-egy ember lelkét jelenti. Rövid, de annál tanulságosabb kis mese ez szeretetről, törődésről, odafigyelésről.

A kis kitérő, és Krúdy könyve után folytattam a klasszikus művek körében tett kalandozásomat, jött Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül - ennek van egy rövidebb és egy hosszabb értékelője is - című remek alkotása és - bár öt napig tartott - imádtam minden pillanatát. Kifejezett boldogság számomra, hogy Karinthynak volt lehetősége megírni ezt a történetet. Már csak azért, mert ugye a műtét sikeres volt, illetve azért is, mert közelebb hozott hozzám egy betegséget és azt, minden velejárójával együtt képes volt olyan humorral tálalni, hogy nem éreztem egy csepp ellenszenvet sem olvasás közben. Persze alattomos egy kórságról van szó benne, mégis egy pozitív olvasásélménnyel gazdagodtam.

És ezen a ponton. Mármint azon, hogy befejeztem pénteken este Karinthy könyvét, jött el a pillanat, hogy dilemmába essek, hogy mit is olvassak. Végül a legutóbb beszerzett angol nyelvű Julia Donaldson könyvek - The Gruffalo és The Gruffalo's Child - mellett döntöttem. Tüneményes mesék egy csalafinta egérkéről. Nem csak élmény volt olvasni őket és érteni az angol szöveget (nem tudok olyan jól angolul, hogy regényeket olvassak ezen a nyelven, de dallamos szövege és a képek nem hagytak kétséget afelől, hogy miről szólnak a mesék), hanem a The Gruffalo's Child hozott a molyon egy új plecsnit is számomra, ugyanis 2018-ban ez volt az a könyv, ami a szépséges 100. olvasmányom címet viseli. Igen, igen, idén már több, mint 100 kötetet olvastam el.

Mégpedig azért, mert annyira belelendültem este Julia meséibe, hogy előkaptam a Room on the Broom mesét is, és ha már névnapi ajándék volt Páromtól, akkor azt is elolvastam. Én is szívesen röpködnék azzal a boszorkánnyal, akinek van egy cicája, hosszú, vörös haja és egy magas kalapja. :) Átélném a kalandokat, ahogy elveszíti és megtalálja a dolgait ezzel együtt barátokat is szerez. A történetben ott van mindig a kérdés, hogy az új jövevénynek lenne esetleg egy hely a seprűn, amire persze mindig igen a válasz, s erre nem hagyhattam ki, hogy írjak egy saját kis mondatot, ami rám illik: I am a girl, I read when can be. Is there room on the broom, for a girl like me? :)

A mesék után pedig egy másfajta mesélés irányába indultam. Hamarosan itt a Halloween, úgyhogy fogtam a már tegnap említett Vic Parker gyűjteményt és fejest ugrottam a klasszikus rémmesék világába. Olyan nagy neveket gyűjtött össze a szerkesztő a kötetben, mint Edgar Allen Poe, Washington Irving, Oscar Wilde, Emily Brontë, Charles Dickens vagy éppen Mary Shelley. Izgalmas, tartalmas, borzongató olvasmány ez, amihez a reggeli zabkása tökéletesen illik. ;-)

És itt és most vége is van az elmúlt időszak összefoglalójának, remélem izgalmasnak vagy legalább érdekesnek találtátok Ti is! :)