Itt olvastam: Nyárnyitó molypiknik a Városligetben! :)

©André Letria

Szánom és bánom, de a május havi összítővel biztosan később fogok csak jelentkezni, ugyanis tegnap hiába próbáltam összekaparni magam hamvaimból, sokkal inkább egy döglött libához volt hasonló az energiaszintem, mint egy feltámadó főnixéhez. Szóval bocsi, de ez a bejegyzés későbbre csúszik. Ígérem megpróbálok már holnap kijönni vele. ;-)
Ellenben van itt valami más, amiről mesélnék most Nektek. :)

Ez bizony egy rendhagyó Itt olvastam bejegyzés lesz, még pedig azért, mert most arról fogok mesélni, hogy volt ma egy Nyárnyitó molypiknik a Városligetben, a Napozóréten. :) Az esemény nevéből már rá lehetne jönni, hogy a szervezőség nem más, mint a moly.hu könyves közösségi oldal és az ötletet – akárki fejéből is pattant ez ki először – nagyon jónak tartom, a kezdeményezést pedig pláne.

Ugyan van nekem egy introvertált oldalam is és ez az oldal nem szeret egyedül bemenni valahova, mit valahova, szó szerint sehova, ahol már társaság van, de hajlandó másokkal együtt menni, az meg, hogy itt csupa könyvszerető ember gyűlik össze, meg úgy alapból, hogy piknik, hát ez már vonzóan hangzott az én piciny lelkemnek.
Szóval könyvmolytársbarátosnémet, Vikit izzítva és a fiúkat is bevéve a buliba mi bizony bátran nekivágtunk a piknikelésnek. :) S mi sem bizonyíthatná jobban azt, hogy mennyire szerettem volna ott lenni, még egy igazi piknik kosarat is beszereztem. :D

Ugyan nem tudtuk, hogy a Napozórét pontosan merre és hol található a Ligeten belül, de a térkép ebben jó segítség volt és miután a 15 órás kezdés előtt odaértünk, letelepedtünk egy kedves, árnyas és napos tisztáson. Nagyon jól elbeszélgettünk négyesben, nevetgéltünk, költözködtünk ahogy az árnyék is arrébb vándorolt, mert a napon bizony rettentően meleg volt.
15 óra után viszont két kedves molynak köszönhetően megtudtuk, hogy hol vertek tanyát a többiek – konkrétan kb. 20 méterre tőlünk – így átköltöztünk oda. Leheveredtünk a pokróckákra, beszélgettünk, sütiztünk, nevettünk jókat, néztük a felhőket, csodáltuk a ligetben sétáltatott állatkákat, egy-két új arcot is megismertünk – itt is Helló, Vaklárma! :) –, de többen voltak olyanok, akikkel már ilyen-olyan alkalommal – főleg Molyszülinapon – összefutottam. És természetesen köszönjük szépen a finomságokat (sós és édes sütikék), melyeket hoztak a többiek és megkínáltak belőle. Legközelebb én is több kekszet készítek, hogy jusson másoknak is. :)

Egy szó, mint száz, az az igazság, hogy bár a sűrűjébe nem ugrottunk fejest – értsd inkább a peremre táboroztunk plédjeinkkel –, de nagyon jól éreztük magunkat. :) Legyen még Molypiknik, mert a piknik amúgy is egy tök jó dolog, de így könyvesen pedig még inkább. :)