Itt olvastam: Aggtelek és Szinpetri

Aggtelek, Szinpetri

Idén a húsvéti időszakhoz tartozó Nagypénteket barátnőmmel és Párjával töltöttük.
Elutaztunk Aggtelekre és Szinpetrire egy kis kirándulásra. A közel négy órás úton annyira jól elvoltunk, hogy olvasni nem volt időm, de azért szorgosan elvittem magammal az éppen olvasott könyvemet. :)

Első állomásunk már csütörtök este Aggtelek volt, ott foglaltunk szállást és megérkezés után tettünk egy kis kirándulást a környéken. Nos meg kell vallanom őszintén, hogy azért számítottam valamelyes turizmusra a környéken, hát mégiscsak Aggtelek, aminek van neve. Legalábbis gyerekként olyan sokat hallottam, hogy Aggteleki Nemzeti Park így meg úgy, szóval nem egy pici falura számítottam na. :D Nem mondom, hogy csalódás, inkább egy erősebb megilletődés volt ez.

Aggtelek, Baradla-barlang

Na de mi van akkor, ha nem egy turistaparadicsom ez az Aggtelek. Hát semmi, azért mi csak jól éreztük magunkat. Nagypénteken reggeli után kiválasztottunk egy szimpatikus túrát és felkerekedtünk, nekiindultunk a napnak.
Első körben úgy gondoltuk, hogy irány a Vörös-tói barlangpénztár és fizessük ki a vezetés díját. Nem sokkal a jegyek megváltása után indult is a túra, én meg mint valami kezdő, aki gondolkodni is igen ritkán szokott, csak azt nem vettem számításba, hogy végül is egy barlangba ereszkedünk le. Szerencsére Kedvesem volt olyan édes, hogy visszament az autóhoz és elhozta a kabátomat, azonban a tornacipőt lecserélni nem tudtam, így a kb. 2,3 km-es túra alatt egy ideig fázott a csülköm, legalábbis addig, míg meg nem szokta az állandó 10°C-os hőmérsékletet. A túra majdnem két órán keresztül tartott. Hatalmas élmény volt egy barlangban sétálni, főleg ilyen cseppkő-mostrumok között/alatt, mint amilyenek a képeken is láthatóak. :) Fantasztikus élmény volt.

Szinpetri, Papírmalom - Gutenberg - Legnagyobb könyv

A túra végén, Jósvafőnél jöttünk ki a Baradla-barlangból. Egy busz visszavitt minket a kiindulópontra, ahol autóba pattantunk és visszagurultunk a jósvafői kijárathoz egy finom ebédet elfogyasztani. Ezután pedig indultunk tovább, a kirándulásunk igazi céljához, Szinpetrire, ahol nem kisebb látványosság található, mint A világ legnagyobb könyve.

Ez egy könyvmolynak a világ egyik leghívogatóbb megnevezése is lehet ám. Szóval odaértünk, bementünk, fizettünk és elénk tárult a csoda, amit sajnos nem lehetett megörökíteni. Szomorú dolog ez számomra, de az élmény egyszerűen lenyűgöző volt. Egy akkora könyv mellett állhattam, ami sokkal-sokkal nagyobb volt, mint én, kódexkötéssel készült, tizenhárom - ha jól emlékszem - egész marhabőrbe kötötték és az elejét egy két méteres szalamandra díszíti. Fenomenális volt.

Ezek pedig mi vagyunk! :D

A múzeum tulajdonosai pedig igazi vidéki, kedves idős pár, akiknek bizony már unokája is van. De a múzeum nem csak ebből a hatalmas könyvből áll, ugyanis egy Gutenberg, és egy Biblia kiállítás is színesíti a programot. Gutenberg-féle nyomdagép és papírmalom 1:1 arányú, teljesen élethű másait lehet megcsodálni. Ugyanabból az anyagból készültek és működnek, teljesen tökéletesek. Itt már lehetett fotókat készíteni, de a legvégül meglátogatott Biblia kiállításon megint csak nem, ahol újabb csodák és ritkaságok gyönyörködtették a szemünket.

Egy biztos. Aggtelek és környéke csodálatos hely. Olyan varázsa van a világ ezen szegletének, olyan nyugalmas, hogy bármikor szívesen visszalátogatok majd.

Ti voltatok már Aggteleken? Esetleg láttátok már a Nagy Könyvet?