Cikkek és értékelők könyvekről, interjúk írókkal, fordítókkal, alkotókkal, valamint színházi és irodalmi események élménybeszámolói. Esetenként még egy-egy versem is elrejtem a bejegyzések között. :) Gyertek, olvassatok Ti is! :)
Hamarosan itt az ideje, hogy újra ébredezni kezdjen a természet, erőre kapjanak a napsugarak és lágy tavaszi szellő lengjen a fák között. És milyen jó is az, amikor a kellemes tavaszi időben kint, a természetben olvashatjuk kedvenc történeteinket.
Tegnapi cikkünk Dr. Váczi István: Kapitány voltam című könyvéről szólt. A vicces történeteket István a rendőrségnél eltöltött idő alatt gyűjtötte össze, hogy leszerelése után egy csokorba (vagy többe?) gyűjtve a nagyérdemű elé tárja.
Istvánról és a kötetről egy nagyon jó hangulatú beszélgetés során tudhattam meg többet.
„Biztos vagyok benne, hogy azt sem kell hosszan magyaráznom, hogy a rendőr is ember. Még ha egyik-másik nem is tűnik minden pillanatban annak.”
Vannak olyan könyvek, olyan történetek, amikről az ember lánya szinte azonnal tud egy hosszabb értékelőt írni, mert olyan hatással van rá. Aztán vannak azok, amelyekről tudja az első pillanatban, miután becsukta, hogy erről soha nem fog bővebben írni, mert egyszerűen képtelen rá. És természetesen van egy harmadik kategória, amibe azok a könyvek tartoznak, amiknek ülepedniük kell, hogy valami értelmeset tudjon hozzászólni az olvasó.
Így jártam Dr. Váczi István: Kapitány voltam című első könyvével, amelyben az író a rendőrség viccesebb, érdekesebb, mosolygósabb eseteiből válogatott össze nem keveset.
 |
| ©Matyas Sarvady photography |
