Itt olvastam: Zamárdi - Balaton part, Budapest - Margit-sziget és Eiffel tér

Zamárdi, Balaton part

A Zamárdiban töltött napok sem teltek el úgy, hogy ne olvastam volna. Konkrétan három könyvet vittem magammal egy öt napos nyaralásra. :D Persze nem tudtam mind a hármat elolvasni, de egyiket - Iny Lorentz: Vad vidék - befejeztem, a másikat - Cassandra Clare: Az angyal - pedig talán félig bedaráltam.

Miközben olvastam egy jó fürdőzés után, jött az ötlet, hogy meg kéne örökíteni a helyeket, ahol olvastam.

Ez volt másfél hete, mai napon pedig elindultunk először is borbélyhoz. Természetesen én csak kísérő voltam, de amíg Párom szakállával foglalkoztak, addig elütöttem az időt egy jó Cassandra Clare könyvvel, konkrétan A hercegnővel, amely a Pokoli szerkezetek trilógia harmadik, egyben befejező része. A Zamárdiban elkezdett első kötet után a másodikat is befejeztem már egyébként.

Budapest, Margit-sziget, Zenélő Szökőkút

A borbélykodás után kisétáltunk a Margit-szigetre, ahol eltöltöttünk pár órát. A Zenélő Szökőkútnál természetes - mint minden alkalommal, amikor a szigeten járunk - meg kellett állni. Letelepedtünk a szökőkút játékát megcsodálni és persze előkaptam a könyvemet is. De nem csak a szökőkútnál jártunk. Jelenleg annyira alacsony a vízállás, hogy a Margit hídról a szigetre bevezető út pilléréhez le lehet sétálni. Ezt mi is megtettük. Még sosem jártunk előtte ott. Páratlan élmény volt, hogy olyan helyen sétálhattam, amelyet máskor víz borít. Ráadásul olyan régi facölöpöket találtunk a pillér mellett, amelyeket a Duna vize simára mosott az idő során. Talán még akkor kerültek oda, amikor a hidat építették (ez az alábbi videóban el is hangzik), mert abban biztos vagyok, hogy nem igazán nőtték körbe a fák azt a részt. Az egyik ilyen cölöpöt meg is simítottam. A víz a tetejénél kimosta és bebarázdálta az évgyűrűket. Biztos vagyok benne, hogy nem mindennapi élményben volt részem. És itt is van a videó, melyet nem mi készítettünk, de érdemes megnézni.

Budapest, Eiffel tér

A Margit-sziget után hazafelé vettük az utunkat, de előtte még vacsoráztunk egyet és végül az Eiffel térre is betértünk, mintegy nosztalgiázás címén, hiszen régebben - úgy öt-hat évvel ezelőtt - sokszor ültem ki oda esténként, de akár nap közben is, munka után. Akkor még a XIII. kerületben laktam. Jó volt ma egy kicsit ücsörögni a régebben látott, de még ma is kedvelt helyeken.